Párkapcsolati tréningPárkapcsolati nehézségek

„Mindig is rá vártam! Minket egymásnak teremtett a sors. Egyszerűen minden passzol. Ahogy hozzám szól, ahogy megérint. És az a rengeteg nevetés… Végre megtaláltam az igazit.”

Ismerjük mindnyájan, milyen felemelő, földöntúli boldogságérzetet ad a párkapcsolatban eltöltött első néhány hónap – az újdonság varázsa, egymás megismerése, a közös pontok felfedezése, a közös élet tervezésének első lépései. Nyolc óra munka után is energiával telten ugrunk be a zuhanyzóba, és csinosítjuk ki magunkat az esti randira, ahol hozzuk a formánkat – viccesek és jókedvűek vagyunk, kellően lazák és figyelmesek. Aktívan figyelünk és fókuszálunk egymásra, minden receptorunkat leköti a társunk. Kedves üzenetváltások teszik kellemessé a külön töltött időt, és meg sem kottyan, ha a hosszúra nyúlt randit követően kialvatlanul esünk be a munkahelyre. Történetesen még így is a mienk lesz a legjobb prezentáció a délelőtti meetingen.

Ám előbb-utóbb ez a felfokozott lelkiállapot véget ér, és mi lassan – kisebb vagy nagyobb koppanással – visszahuppanunk a mindennapok zakatoló vonatára. Az addig a rózsaszín felhőkön unikornisként szökellő mivoltunkból időnként fáradt, néha ingerlékeny, esetenként figyelmetlen emberekké „változunk”, csakúgy, ahogy a párunk…

…És ez teljesen rendben is van így.

Mit tehetünk azért, hogy adódó konfliktusainkat és nehézségeinket ne a kapcsolat megromlásával azonosítsuk? Hogy ne oldjunk kereket, valahányszor egy kapcsolat során eloszlik a mámoros napokat megédesítő köd? Vagyis hogyan tudunk megmaradni egy kapcsolatban, és értékelni azt szépségeivel és természetes nehézségeivel együtt is?

Bár egy biztos érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatban rengeteg örömöt adhat az együtt töltött idő, mégis együtt élni valakivel – mondjuk ki – nem mindig könnyű. A mindennapok során van, hogy nem sikerül a munkahelyi problémákat az irodában hagyni, vagy éppen az anyóssal való konfliktusokat nem kivetíteni a párunkra. Ilyenkor előszeretettel verjük le a felhalmozott feszültséget az otthoni, biztonságos környezetben minket váró kedvesünkön. Tudjuk, milyen az, amikor a férj pattanásig feszült idegekkel jön haza, feje fölött csapkodnak a céges hullámok, hatalmas elmaradásban van a feladataival és ekkor a feleség – aki történetesen egész nap arra várt, hogy végre feltegye a kérdést – megkérdezi: „Drágám, a hétvégét végre kettesben töltjük, ugye??” Könnyen lesz ingerült a kimerült férj, aki még otthon is elvárásokkal találkozik – és közben valljuk be, a feleség kérése is teljesen helyén való és érthető. A nők kórusban sikítanak: „De hiszen ebből látszik, hogy a feleségnek fontos a férje!! Bezzeg a pasi, nem sokat törődik szegény nővel…” A férfikar azonnal visszavág: „Ne már! Hiszen kemény munkával keresi épp a kenyeret, hogy végre nagyobb lakásba költözhessenek! Mi ez, ha nem törődés?” És lám, kívülállóként könnyen meglátjuk az igazságot mindkét álláspontban. Na de hogyan reagálunk, amikor egy ilyen helyzet kellős közepén vagyunk?

Előfordul, hogy a saját magunkból adódó elégedetlenségeket vetítjük rá a kapcsolatra, és mondjuk mondvacsinált indokokkal kezdünk féltékenykedni, miközben csak mi nem értékeljük eléggé saját magunkat. Ismerős lehet, amikor a nő megkérdezi a párját: „Szerinted nagy a fenekem?” A férfi ilyenkor leblokkol, hiszen – bár a párja testi adottságait nemhogy elfogadja, de kifejezetten szereti is – tudat alatt már sejtheti, hogy a legnagyobb igyekezete ellenére se fog tudni jól válaszolni. A nő nem is vár sokáig: „Szóval gondolkozol… Tehát nagy. Valld be, hogy szerinted kövér vagyok!” És már meg is van az esti program: a nő a kinézete miatt sopánkodik, miközben a férfi végkimerülésig bizonygatja, hogy a párja gyönyörű. Hogy egy ilyen beszélgetés miért tarthat hosszú órákon át, azonnal megértjük, ha megnézzük, hogy mi is a valódi probléma. Azzal ugyanis, hogy a férj hogyan látja a feleségét, semmi gond nincs. A baj ott van, hogy a feleség látja magát kövérnek, és a másiktól várja saját meggyőződése cáfolatát. Ez azonban lehetetlen, hiszen saját hitrendszerünket csak magunk tudjuk lerombolni. A felszínen pedig addig, amíg magunkat nem fogadjuk el, azt sem fogjuk elhinni, hogy a párunk elfogad minket.

Gyakran egy-egy félrecsúszott mondat okoz vitát, ami aztán addig gyűrűzik tovább, mígnem sokkal nagyobb sebeket ejtünk egymáson, mint amennyit a kiindulási probléma egyáltalán megér. Előfordult már, ugye, hogy egy komoly vita közepén végül azt sem tudtuk, miből indult a nézeteltérés?

Működésbeli különbségeink megmutatkoznak a kommunikációnkban is, ezért időnként nehéz megértenünk egymást. Férfiként és nőként egyszerűen másképp vagyunk programozva, így adódnak olyan helyzetek, ahol az elfogadás az egyetlen lehetséges út. „Nem úgy értettem.” – hangzik el igen gyakran. Sokszor nem könnyű félretenni, hogy mi hogyan értelmeztünk egy mondatot és belátni, hogy a másiknak ugyanaz a kijelentés egyszerűen mást jelent.

Az összebújós filmnézések, a vacsora közbeni meghitt beszélgetések és az esti jó éjszakát puszik mellett igenis van olyan, amikor a párunk nem figyel ránk. Előfordul, hogy a koszos ruháit a kád mellett felejti, vagy esetleg nem mosogat el akkor sem, ha látja, hogy mi is nagyon elfáradtunk. Megeshet, hogy elalvás előtt nem lesz kedve épp összebújni velünk, mert valami más foglalkoztatja, vagy éppenséggel elfelejti az évfordulónkat, miközben mi nagyon készültünk rá. Ilyenkor bizony nem könnyű örülni és értékelni mindazt, amink van. Ráadásul egy-egy nehezebb, munkával terhelt időszakban vagy mondjuk a közös gyermek születésével a konfliktusos napok akár hosszabb – többhetes vagy többhónapos – időszakokra is elnyúlhatnak. Ilyenkor már-már művészet meglátni a kapcsolatban rejlő értékeket és kincseket – viszont ha sikerül, az nagyban erősíti az összetartozást.

Már a párkapcsolat korai, felhőtlen időszakában érdemes megalapozni azt a jól működő rendszert, ami később automatikusan átsegíthet a törvényszerűen jelentkező nehezebb időszakokon. Egy már régebb óta működő kapcsolatban is fontos lehet rálátni bizonyos működési stratégiákra, és változtatni olyan működési módokon, amelyek nem építik a kapcsolatot. Mindehhez elsősorban a tudatosságra – az önreflexióra és a kapcsolatunk dinamikájának megfigyelésére – lesz szükségünk. Kellő önismerettel sok helyzetben felfedezhetjük, hogy a másik viselkedése azért zavar bennünket annyira, mert magunkban van valami, ami nincs megfelelően elrendezve. A jó kapcsolódás szempontjából elsődleges, hogy megfelelő mértékű önbecsüléssel rendelkezzünk. Ez lesz az alapja annak, hogy ne vegyünk magunkra számtalan olyan dolgot, ami valójában nem is rólunk szól. Ezek a felismerések óriási terheket vesznek le nemcsak a párunkról, de a kapcsolatról is.

A kapcsolatban való megmaradáshoz érdemes tehát önismereti úton fejlődnünk, tudatosítani viselkedési mintázatainkat és kölcsönösen igyekezni változtatni azokon, amik az együttélést nehezítik. Sokat segít, ha kommunikációs készségeinket is csiszoljuk, és megtanuljuk őszinte kíváncsisággal hallgatni a másik nézőpontját.

Önismereti fejlődésünkben, önbecsülésünk megtalálásában és párkapcsolati kommunikációnk fejlesztésében számos segítségre támaszkodhatunk. Remek olvasmányokat és különböző előadásokat lehet találni a témában. Érdemes részt venni készségfejlesztő tréningeken, ahol akár párosan, akár egyedül – a gyakorlatok adta tapasztalatokon keresztül – fejleszthetjük készségeinket. Ezen túl egyéni vagy a párra szabott folyamatokban – például coachingban vagy terápiában, szükség esetén mediációban – is részt vehetünk kapcsolati működésünk javítása érdekében.

A párkapcsolati nehézségeket ezernyi úton meg lehet közelíteni, és ezernyi módszerrel lehet azok jobbá tételén dolgozni. A legfontosabb felismerés a kapcsolatban való megmaradás szempontjából kétségkívül az, hogy a konfliktusok és a nehézségek természetes – és nem is feltétlen negatív – velejárói minden emberi kapcsolatnak. Ha a nehézségeken nem keseredünk el, hanem azokat kéz a kézben igyekszünk megoldani, az a kapcsolat komoly megerősödéséhez vezet el minket.

Hasonló cipőben jársz, esetleg magadra ismertél több ponton? Gyere és nézd meg ‘Pár-kapcsolat-építés’ tréningünket, ami április 25.-én indul!

Oszd meg!
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Mutasd!
Rejtsd el!