A kommunikációs és kapcsolatkezelési csoportok résztvevői számára kezdetben komoly kihívást jelent azoknak az érzéseknek a megfogalmazása, amit mindennapi konfliktushelyzetekben megélnek. Ismerős lehet bárki számára az a szituáció, amikor egy konfliktus során mindent elsöpörnek az indulataink vagy épp fordítva, leblokkolunk és fogalmunk sincs, hogy ott és akkor milyen reakciót kellene adnunk.

Thomas Gordon azt javasolja, hogy a konfliktushelyzetek kezelése érdekében érdemes megállnunk egy pillanatra és górcső alá vennünk az érzéseinket, mindezt azért, hogy ki tudjuk mondani az adott helyzetben nekünk mire lenne szükségünk a másiktól. Az érzések megfogalmazása fejleszthető képesség, amivel nagy valószínűséggel rendelkeztünk is gyermekkorunkban, de a környezetünk és önvédelmi mechanizmusaink hatására elkezdünk másfajta képességeket kialakítani. (Például azt, hogy hogyan lehet úgy odaszólni úgy a másiknak, hogy végleg elhallgasson.)

Eric Berne, a tranzakcióanalitikus iskola alapítója szerint rengeteg olyan érzést és élményt hozunk magunkkal gyermekkorunkból, amelyeknek sokszor nem is vagyunk tudatában, mégis alapvetően meghatározzák a stresszhelyzetben adott reakcióinkat. Ezeknek a gyermekkorból gyökerező érzéseknek a megragadása felnőtt korban már nem is olyan egyszerű feladat, legalábbis kezdetben.

A saját élményű csoportokban gyakran előfordul, hogy valaki megfogalmazza az érzéseit, kimondja, hogy dühöt vagy haragot érez a másikkal szemben. Óvatosnak kell lennünk azonban ezeknek az érzéseknek a megfogalmazásával, legtöbbször ugyanis nem ezek az elsődleges érzéseink. A düh és a harag általában csak elfedi, felülírja vagy elsöpri a tehetetlenség, a türelmetlenség vagy a csalódottság érzését. Én-üzenetünk akkor ér válójában célba, amikor el tudom mondani, hogyan hat rám érzelmileg az a helyzet, amikor a másik fél órát késik vagy nem tartja be, amit megbeszéltünk vagy bántóan viselkedik velem.

A Gordon & TA csoportok résztvevői gyakran számolnak be arról, hogy milyen megdöbbentő ereje van azoknak a közléseknek (én-üzeneteknek), amikor egy konfliktushelyzetben végre képesek megfogalmazni a másik számára, hogy mi az érzése és igénye az adott helyzettel kapcsolatban. Amikor a konfliktuspartner meghallja, hogy valójában milyen hatást vált ki az elejtett mondata, a számomra sértő megjegyzése, akkor tud bekövetkezni a kommunikációban a várva várt fordulat. Az érzések kitisztázása végső soron egyfajta kompetencia, ami nem csak a konfliktushelyzetre adott válaszainkat formálja át, de mélyebb önismereti tudás birtokába is kerülünk és képesek leszünk pontosabban megfogalmazni azt, hogy mit is szeretnénk kapni a világtól és a közvetlen környezetünktől.