Mit tehetünk a lelkiismeretfurdalás ellen?

Szülőként és nevelőként leginkább a kontroll gyakorlásával, illetve annak kiterjesztésével próbálunk meg hatni a gyermekeink viselkedésére. Felelősségérzetünk azt diktálja, hogy létrehozzuk a kereteket és szigorúan betartassuk a szabályokat. Úgy gondoljuk, joggal tarthatjuk magunkat felelősnek azokért a helyzetekért, amelyben kicsúszott a kezünkből a kontroll.

Szülőként is gyakran dühöngünk azon, hogy ha nem vagyunk állandóan a gyermekünk sarkában, akkor egyszerűen nem teljesíti azt, ami a kötelessége. Hiába tesszük ki a lelkünket azért, hogy a gyerekünknek jó legyen, végül csak veszekedés, düh és kiabálás árán érhetjük el a célunkat. Ennek a szülő részéről is csak lelkiismeretfurdalás lehet a vége, mert érezzük, hogy egyáltalán nem az volt a célunk, hogy kiabáljunk a gyerekkel.

Persze, felmerül a kérdés, meddig terjed a szülői felelősség! A gyereknek jól felfogott érdeke, hogy elfogadja és beépítse a szabályokat a mindennapi életébe. Nem lehetünk majd felnőttkorában sem folyamatosan a háta mögött, hogy emlékeztessük a kötelességére.

És mindennek ellenére, ha a gyerek nem képes felelősségteljesen működni, akkor szülőként hajlamosak vagyunk egyre szigorúbb korlátokat állítani, egyre inkább olyan büntetéseket kiszabni, ami érzékenyen érinti a gyerekünket. A túlzott kontroll viszont egy idő után kiüresíti a kapcsolatot, szépen lassan szertefoszlik a bizalom mind a szülő, mind a gyermek részéről is.  A szülői kontroll tehát a visszájára fordul és a gyerek-szülő közötti őszinte és nyílt kommunikáció kerékkötőjévé válik.

Mit lehet hát tenni, mi az, amivel képesek vagyunk megóvni az idővel egyre érzékenyebb szülő-gyerek kapcsolatot? Mi az alapvető különbség a szülői kontroll és a szülői támogatás hatásai között?

A kérdés megválaszolásához, próbáljunk meg egy pillanatra félre tenni minden korábbi berögződést és képzeljük el, hogy egy dimenzió mentén felsorakoztatjuk az összes szülői cselekvést és reakciót. Az egyenes egyik végén a Kontrolláló szülői viselkedés, a másik végpontján a Támogató szülő magatartás található. Míg a kontroll nagyon gyakran játszmahelyzetek, illetve győztes-vesztes szerepek berögzüléséhez vezet, a támogató attitűd ezzel szemben a felelősségteljes gondolkodást, az önálló problémamegoldást erősíti, a fejlődés és az érzelmi egészség irányába hat.

A Gordon&TA kommunikációs és kapcsolatkezelési tréningjein a résztvevők szülőként vagy nevelőként megismerkednek azokkal a kiemelten fontos kommunikációs eszközökkel, amelyek a fent említett támogató magatartást erősítik. A Gordon-féle kommunikációs eszközökön (én-üzenet, értő figyelem, eszközváltás, segítő beszélgetés) felül a résztvevők megismerkednek az Eric Berne-féle tranzakcióanalízissel, amely a partneri viszony kialakításában, a gyermek, illetve felnőtt játszmák felismerésében és leállításában nyújt segítséget. Mindezzel abban kívánjuk segíteni a szülőket, hogy képesek legyenek nem csak felépíteni, de hosszú távon meg is tudják óvni a szeretetteljes kapcsolataikat a gyermekeikkel.

Még több cikk

Szóljon hozzá

Kapcsolat

Hagyjon üzenetet, és mielőbb felkeressük!

Not readable? Change text. captcha txt