A trénerség nem egy könnyű szakma, mert rutinnal sem válik rutinszerűvé.

Hogy ez jó vagy rossz, azt döntse el mindenki maga… nekem azt jelenti, hogy valódi, igazi.

 

Szerző: Pospischill Péter – a GordonTA által kiképzett tréner és coach

 

Trénerként megtervezed az adott napot, amit át szeretnél adni, az elméletet, a gyakorlatokat, a szüneteket és minden egyéb szükségeset.

Majd megjönnek a résztvevők és látod rajtuk, hogy hogy vannak, mi is lehet fontos nekik ma abból, amit terveztél. Elkezdtek beszélgetni és hamar megtapasztalhatod, hogy bármire is készültél fel, ők bármikor bármit kérdezhetnek amire előre nem is számíthattál.

Miközben van egy tematika és időkeret, ami trénerként a te felelősséged és ezt szeretnéd tartani.

Mégis meg kell adnod a teret a párbeszédre, a kérdésekre, miközben az érzékeny egyensúlyt is fontos tartanod a tematika, a trénertársad és az idő, a struktúra tekintetében.

Mi sem könnyebb ennél ugyebár. Mintha egyszerre úszni és repülni is kellene…

Mert a trénerség nem egy könnyű szakma, mert rutinnal sem válik rutinszerűvé.

Hogy ez jó vagy rossz, azt döntse el mindenki maga… nekem azt jelenti, hogy valódi, igazi.

Mert nincsenek benne sablonok, még ha a tematika ugyanazon a képzésen lehet hasonló is.

Mert a résztvevőkön is nagyban múlik, mi jön ki egy-egy témából: érkezhet egy olyan kérdés vagy felismerés, ami behozhat egy új témát, vagy olyan mondatokat, amiket akár egy életre magával vihet valaki útravalóul.

Hogy lehet ezt előre megtervezni, látni? Jó lenne kontrollálni a kontrollálhatatlant…

Nagyjából sehogy… és trénerként mégis megpróbáljuk: felkészülünk, tervezünk, vázlatot készítünk.

Hogy aztán ezt törekedjünk megvalósítani hiánytalanul, miközben a résztvevők spontán igényeire és kérdéseire is reagálunk, válaszolunk. Közben olyan is van, hogy nem azt mondják, amit gondolnak, nem is azért jönnek, hogy tanuljanak és ha nem vagyunk elég tudatosak, már indul is a rivalizálás, vagy a játszma. És ez nem azt jelenti, hogy ne legyen ellenállás egy csoportban, sőt! Nagyon jól jön az, hogy van lehetőségünk élesben használni, tulajdonképpen demonstrálni azokat a kommunikációs eszközöket, amiket tanítunk egy adott tréningen. Nagyon jól esnek azok a visszajelzések, amit annak kapcsán kapunk, hogy ettől volt hiteles a tréning és a tréner maga, hogy az eszközöket nemcsak tanítjuk, hanem használjuk is éles helyzetben.

Így jobban belegondolva, meglepően sokszor sikerül mindent átadni, amit eltervezünk és a váratlan, a helyszínen felmerülő ellenállásra és kérdésekre is válaszolni.

Milyen érdekes, mennyire izgalmas szakma ez: még ha csak írok róla, akkor is meg tud lepni!

Mit tudtam én erről, amikor belevágtam a trénerképző tanfolyamba a Gordon&TA-nál és elindultam ezen az úton?

Semmit… Na jó, inkább csak nagyon keveset.

Valószínű nem is nagyon hittem volna el, ha valakitől ilyeneket olvasok, amiket most én mégis írok. Mert ez valódi munka, hivatás, élmény, ami attól lesz ilyen, ha személyesen megtapasztalod.

Pontosan ezért, aki kacérkodik ezzel a szakmával, annak magának kell ezt átélnie, elindulnia ebben az utazásban. Ugyanakkor ez csak az én utam, más útja valószínű más élményekkel, másképp alakul, vagy az is előfordulhat, hogy meglepően hasonlóan alakul.

Talán nem is ez a lényeg… hanem hogy elinduljunk. Egy igazi, valódi, hiteles úton, ahol értéket teremtünk és adunk tovább, ahogy mi is kaptuk egykor.

Miközben kontrollálod a kontrollálhatatlant.

Mintha egyszerre tudnál úszni és repülni.

Milyen jól is hangzik ez… és talán nem is lehetetlen… végül is… szárnyashajó is létezik a világon!

 

Trénerképzésünkről itt olvashatsz bővebben: Gordon & TA – Trénerképző Akadémia