Az “értő figyelem” fogalmának megalkotása F. Várkonyi Zsuzsa nevéhez fűződik, aki “aktív hallgatásként” találkozott ezzel a remek konfliktuskezelő, kapcsolatjavító eszközzel. Zsuzsa azonban úgy gondolta, hogy az “aktív hallgatás” helyett sokkal kifejezőbb és pontosabb, ha az “értő figyelem” elnevezést használjuk.

Az “értő figyelem” azt jelenti, hogy képessé válunk arra, hogy fókuszáltan és tudatos jelenléttel valódi figyelmet adjunk a másik embernek. Az ő érzéseinek, gondolatainak, vágyainak, motivációinak, céljainak. Hogy meghalljuk, amit mond és mélyen meg is értsük őt úgy, hogy vissza is tudjuk tükrözni neki a saját szavainkkal, hogy mit értettünk, mit hallottunk meg abból, amit ő elmondott. 

Mit üzenünk ezzel a másik félnek? Azt, hogy “itt vagyok veled”, “hallom, amit mondasz”, “fontos nekem, amiről beszélsz”, “szeretnélek minél pontosabban megérteni téged”, “látható, hallható vagy számomra”.

Nézzünk meg egy példát:

Problémagazda:

• Amikor hétvégén hazalátogatok a szüleimhez, távozáskor mindig telepakolják a csomagtartómat étellel, hiába mondom, hogy annyit nem tudok megenni.

Partner (egy lehetséges) értő figyelmű visszajelzése:

• Szeretnéd, ha jobban figyelembe vennék, hogy mire van szükséged valójában és ez eddig nem talált megértésre.

 

Gyermekkorunktól kezdve arra vágyunk, azért küzdünk -olykor rendkívül változatos eszközökkel-, hogy megértsenek, elfogadjanak minket. Sokan ennek a figyelemnek az élményét nem élhették át, csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem.

Amennyiben hitelesen és jól tudunk “értő figyelmet” adni egy másik embernek, az rendkívül megnyugtató lesz számára és lassan elkezdi leengedni a falait, képessé válik megnyílni, mert biztonságban érzi magát, ahol már nem kell védekeznie, hiszen nem bántják őt.

Az értő figyelem készségét nemcsak akkor érdemes használni, ha a másik félnek gondja van és szeretnénk őt ebben támogatni, hanem konfliktushelyzetekben, a másik fél ellenállásának kezeléséhez is hatékony eszközünk lehet.

Aki azt tapasztalja, hogy megértik, az egy konfliktus során már nem fogja úgy érezni, hogy harcolnia kell az igazáért, vagy egyre hangosabban kell beszélnie, hiszen ezekre éppen az “értő figyelem” hiánya miatt szokott sor kerülni.

Veszekedéssé általában akkor fajulhat egy konfliktus, ha egyik fél sem hallja meg a partnerét, tehát akkor, ha senki nem ad “értő figyelmet” a másiknak. Ebben az esetben növekszik a hangerő, csökken a tűrőképesség, egyre nehezebbé válik az érzelemszabályozás és a toleranciaküszöb is egyre lejjebb kerül.

Akit megértenek, meghallgatnak, az békésebbé válik, egyre kevésbé lesz feszült, nem érzi úgy, hogy sarokba szorították, nem fogja újra és újra ismételni magát, vagy visszatámadni, hanem a megértés általi biztonságos térben egyre együttműködőbbé, befogadóbbá fog válni arra, hogy ő is meg akarja érteni a másik felet.

 

 

Mintha kikapcsolnánk az ellenállását, könnyebbé, tisztábbá válik a kommunikáció és elindulhatunk a konstruktív kompromisszumok és konszenzusok irányába. Ehhez azonban nagy tudatosságra, éberségre és türelemre van szükség, hiszen “értő figyelmet” adni konfliktushelyzetben nagy kihívást jelenthet, főleg, ha a partnerünk nehezen szabályozza az érzelmeit, vagy megbánt minket.

Ha mi magunk nem vagyunk képesek megtartani a „Felnőtt” működés stabil objektivitását, akkor túlságosan bevonódhatunk érzelmileg és az együttműködést két kézzel söpörheti le az asztalról a sértettségünk. Amennyiben felismerjük, hogy az érzelmi állapotunk nem tesz minket alkalmassá arra, hogy “értő figyelemmel” maradjunk jelen a konfliktusban, akkor kiváló eszköz lehet, ha időt kérünk, amíg készek nem leszünk kognitív nyugalomból folytatni a beszélgetést.

Bizonyított, hogy amikor elmérgesedik egy konfliktus, akkor a megemelkedett pulzusszám és a kialakult stresszreakció miatt már nem tudjuk higgadtan kezelni a másik embert és sok esetben önmagunkat sem. A hallásunk szelektívvé válik és torzul a realitásérzékelésünk is, így a vitapartnerünk bizonyos mondatai hangsúlyosabbá válnak, míg más mondatait egyszerűen nem halljuk meg, elengedjük a fülünk mellett.

Ilyenkor nem érdemes folytatni a beszélgetést, mert a valódi megoldások megtalálásához már nem rendelkezünk kellő objektivitással. Ilyen felfokozott érzelmi állapotban nehezen hozzáférhetőek a konfliktuspartnerek számára a megfelelő kommunikációs eszközök és a realitást az aktuális érzelmi állapotaink szerint tudattalanul eltorzíthatjuk.

Ahhoz, hogy megérkezzünk a tények és a reális látásmód világába, újra szalonképessé kell válnia az észlelésünknek és a lecsillapodás által újra a rendelkezésünkre állhat a megoldáscentrikus és együttműködésre törekvő hozzáállásunk. Folyamatos önreflexió szükséges ahhoz, hogy képessé váljunk monitorozni magunkat és egészséges érzelmi reakciókat tudjunk adni.

Konfliktushelyzet esetén érzelmi érintettség, bevonódás mellett nagyon nehéz “értő figyelmet” adnunk, ráadásul az önfeltárásra való képességünk is csorbát szenved. Fokozott indulatokkal, iróniával, nem megfelelő hangsúllyal vagy hangnemmel fogalmazhatjuk meg, hogy mi a mondanivalónk, amivel a konfliktuspartner ellenállását és nem az együttműködési kedvét növelhetjük.

A tudatos jelenlét és az önmagunkra való reflexió képessége által azonban egyre gyakorlottabbá válhatunk nehezebb helyzetekben is. Ha megfigyeljük saját magunkat, akkor megszűnik a tudattalan sodródás és az érzelmi orosz rulett, hiszen fülön csíphetjük magunkat a következő belső kérdésekkel, akár már a konfliktus során is.

Az “itt és most”-ban vagyok? Mire emlékeztet engem ez az állapot? Mikor és kivel tapasztaltam hasonlót? Mire van szükségem valójában (pl. megértés, elfogadás, figyelem, törődés, fontosság érzése stb.)? Mi most ebben a legrosszabb nekem? Mit váltok ki a másik emberből? Mennyire vagyok együttműködő? Mit szeretnék elérni ebben a helyzetben? Hogyan hat rám a másik ember? Mit jelez a testem? Hol érzem ezt a legerősebben? Mi az, amit nem veszek észre? Mennyire vagyok arra nyitott, hogy megértsem a partneremet? Hova szeretném, hogy sikerüljön eljutnunk?

Amikor nagyon mélyre mennek a másik féltől hallott mondatok és sértve érezzük magunkat, az objektív jelenlét olykor kártyavárként omlik össze. Nagyon jó eszköz lehet az “értő figyelem” gyakorlására, ha elkezdjük a partnerünket úgy hallgatni, mintha az, amiről beszél, nem nekünk szólna, hanem valaki másnak. Ezáltal jobban képessé válhatunk a megértésre, empátiára, hiszen így saját rossz érzéseinket (egy időre) félretéve a másik fél szemponjait is meghallhatjuk.

A valódi megértés falakat dönt le és hidakat épít.

Amikor a másik ember már védekezés nélkül beszél az “értő figyelemnek” köszönhetően, az számunkra is egy emocionális lengéscsillapítóvá válik, hiszen meg tudjuk őrizni ezáltal az objektivitásunkat. Könnyebb lesz érzelmi töltet nélkül önmagunkról, a saját tapasztalatainkról, érzéseinkről, szükségleteinkről beszélnünk. Így a másik ember is valóban ránk fog tudni figyelni ahelyett, hogy megtámadva érezné magát.

Az “értő figyelem” mélyíti az emberi kapcsolatokat, ápolja az intimitást, oldja a konfliktus feszültségét, közelebb visz minket egymáshoz és rácáfolhat arra a sok esetben téves hiedelmünkre, hogy: “A másikkal nem lehet beszélni.”

Vajon mi történik akkor, ha lehet, csak másképp, mint ahogyan eddig csináltuk?

Ha szeretnéd az értő figyelem készségét a gyakorlatban is elsajátítani, várunk örömmel Kapcsolatjavítás és konfliktuskezelés tréningünkön, ahol az asszertív kommunikáció egyik pilléreként az értő figyelemmel is megismerkedhetsz!

Részletek az alábbi linken: https://gordonta.hu/kepzesek/kapcsolatjavitas-es-konfliktuskezeles-trening/