Mielőtt az önérvényesítési formákkal és az asszertivitással részleteiben is megismerkednénk, azelőtt érdemes két elvet tisztázni, ami még nem a kommunikáció technikai része, mégis alapvetően fontos magatartás és már megalapozza az eredményes kommunikációt.
Az egyik ilyen alapelv a konstruktív egyenlőség elve, miszerint mások érzéseit, igényeit és jogait ugyanúgy tiszteletben tartom, mint a saját magamét. Ezzel nagyon közeli rokonságban van, mégis kicsit más (és ezért is fontos hangsúlyozni) az a konstruktív együttműködés elve, ami egyfajta felelősségvállalás a saját igényeim érvényesítéséért, miközben segítem mások igényeinek a kielégítését is. E nélkül a két alapelv nélkül asszertív kommunikáció nehezen képzelhető el, más önérvényesítési formák viszont igen. Az alábbi táblázatban az egyéb fő formák és legfontosabb jellemzőik láthatók, melyek közül az asszertívet emelném ki.

 

Asszertív kommunikáció jellemzői

 

Az asszertív viselkedésre jellemző a hatékony önérvényesítés – miszerint úgy juttatja valaki érvényre akaratát, hogy mások érdekeit, igényeit, jogait is igyekszik megérteni és tisztelni. Nyíltan képviseli saját szükségleteit, érzéseit, és ezeket akkor is felvállalja, ha az nézeteltérésekkel járhat, ugyanakkor keresi a vereségmentes megoldásokat.

Tisztában van erősségeivel és gyengeségeivel és vállalja a felelősséget saját életéért, van hatóerője. Kommunikációját tekintve világosan fogalmaz, könnyen érthető, a véleményt és a tényeket megkülönbözteti, és egyéb ötleteket, megoldásokat is figyelembe vesz.

Jó meghallgatói képességékkel rendelkezik, figyelmes, gesztusai nyitottak, barátságosak.

A jellemzők után még egy fokkal közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megvalósíthassuk az asszertív kommunikációt a gyakorlatban, ha megnézzük azt is, milyen lépésekből áll össze.

Ezek pedig – nem feltétlenül ebben a sorrendben-, az asszertív jogok szerinti gondolkozás, a másik meghallgatása, illetve önmagunk kifejezése.

 

Asszertív jogok szerinti gondolkodás

 

Első ránézésre furcsa lehet, hogy mik is lehetnek ezek a jogok és miért is fontos beszélni ezekről az asszertivitás és a kommunikáció kapcsán, mégis ha ezek nincsenek, akkor nehezen elképzelhető hatékony asszertív kommunikáció a gyakorlatban.

Hiszen ahhoz, hogy az igényeimet, érzéseimet, gondolataimat meg tudjam fogalmazni, tudnom kell azt, hogy jogom van ezeket kifejezni a másiknak elfogadható módon, ugyanúgy ahogy véleményt formálni is jogom van saját értékítélet alapján (és erre joga van a másiknak is). Azt is tisztán látom, milyen területeken tudok fejlődni és esetleg mely területeken sértem én mások asszertív jogait.

Így leírva magától értetődőnek tűnhet, mégis tréningjeinken (https://gordonta.hu/kepzeseink/) külön hangsúlyozzuk az alábbiak fontosságát is, mert a minket körülvevő világban, ahol élünk sok mindent lehet tapasztalni. Így ide tartoznak a további jogok, gondolatok is:

• Szabad kérni
• Lehet kérdezni, sőt szólni, ha nem értek valamit
• Igent vagy nemet mondani, akár később meggondolni magam
• Hibázni
• Érzéseim szerint cselekedni, minden megfeleléstől mentesen
• Nem magamra venni mások baját

Ezekből pedig összességében egy olyan elegy áll össze, mely megadja azokat a kereteket, amiben az asszertív kommunikáció létrejöhet.

 

A másik meghallgatása – értő figyelem

 

Az asszertív kommunikáció, így tréningjeinknek is egyik szerves, központi része annak a megértése és elsajátítása, hogy hogyan lehet olyan figyelmet adni a másiknak, amitől szívesen mesél magáról, a problémájáról. Ez sokkal több annál, mint hogy lehetőleg csendben hallgassuk a másikat, amikor beszél és végig mondhassa, amit szeretne. Ez az értő figyelem (F. Várkonyi Zsuzsa után: https://fvarkonyizsuzsa.hu/), a tükrözés és az elhangzottak összefoglalása is, ezzel is segítve a másikat problémájának tovább gondolásában. Erősen törekszünk rá, hogy a másik mondandóját pontosan megértsük és azt is, mit is érezhet, mire lenne szüksége abban a helyzetben. Az is kiemelt jelentőségű, hogy ezt a kommunikációs eszközt megfelelő helyzetben és módon használjuk, mert csak úgy lesz eredményes. Azt is körbejárjuk a tréningjeinken, miket nem érdemes mondani ilyen helyzetben, mik azok a kommunikációs elemek, amik lezárjak a másikat, egyfajta közléssorompóként működnek, amiktől vélhetően nem lesz sok kedve folytatni velünk a beszélgetést.

 

Önmagunk (érzéseink, gondolataink, igényeink) kifejezése

 

Ahogy a másik fél meghallgatásánál az értő figyelem az egyik kulcs, úgy önmagunk kifejezése is elképzelhetetlen én-üzenetek nélkül. Én-üzenet az, amikor egyes szám első személyben magamról beszélek, a gondolataimról, érzéseimről, igényeimről, vagy egyszerűen csak tapasztalataimról, élményeimről. Fontos ezen a ponton, hogy ezeket felnőttként vállalom, nincs benne szorongás, félelem. Objektíven fogalmazom meg a véleményem, nyíltan kérdezek és tudok nemet is mondani, ha az szolgálja az igényeimet.

 

Összességében miért éri meg az asszertív kommunikáció és gondolkodás?

 

Elsősorban azért mert így sokkal többször és jóval nagyobb eséllyel lehetséges vereségmentesen megoldani a társas helyzeteket, mint bármelyik másik önérvényesítési móddal.

Emellett aki képes kiállni magáért ha problémája, gondja van, az nem fojtja magába ezeket, kevesebb stressz éri, nincs annyi konfliktusa, mert képviseli az érdekeit és van hatása az életére. Így aztán szabadabban élhet, jól érzi magát a bőrében, mert figyel a saját érzéseire, gondolataira és igényeire és igyekszik azokat lfel is vállalni, kommunikálni mások felé. Ezért aztán hitelesen, őszintén kapcsolódik másokhoz, így kapcsolatai mélyebbek és tartalmasabbak lesznek, kevesebb elfojtott feszültsége, elégedetlensége van. Egyszerűen önmagát adja, ettől lesz egy stabil karaktere, karizmája, nehéz helyzetekben is általában jól reagál, ha pedig mégsem, akkor azt is felvállalja, hogy hibázott és igyekszik tanulni a történtekből – ettől aztán mások is felnéznek rá, mert hiteles ember.

Az asszertivitás valóban ilyen nagy hatással lehet ránk, főleg konfliktushelyzetekben, ha tudunk így gondolkodni, kommunikálni. Ugyanakkor messze nem csak olyan helyzetek vannak, ahol asszertívnek érdemes lennünk: rengeteg helyzetben viselkedhetünk minden kötöttségtől mentesen, szabadjára engedve a gyermeki énünket, konfliktushelyzetben viszont érdemes elővenni az asszertív kommunikációt. Emellett pedig az asszertív jogaink mindig, minden élethelyzetben megilletnek minket és élvezhetjük előnyeiket.

Következő bejegyzésünkben arról olvashattok, milyen nehezítő körülmények gátolják az asszertív kommunikációt, mitől lehet, hogy sokszor hiába próbálunk asszertíven kommunikálni, valamiért mégsem sikerül. Az okok mellett arra is kitérünk majd, hogyan lehet ezeket leküzdeni a gyakorlatban.

Ha pedig szeretnétek az asszertív kommunikáció elemeit elsajátítani, Kapcsolatjavítás és konfliktuskezelés tréningünkön mindezt a gyakorlatban, önismereti tapasztalatokon keresztül tehetitek meg.

 

Cikkünk folytatását a linkre kattintva éred el:
Miért olyan nehéz az asszertív kommunikáció?  A 3 leggyakoribb ok – 2. rész
Miért nehéz az asszertív kommunikáció? – 3.rész

Szerző: Pospischill Péter – a GordonTA által kiképzett tréner és coach