Mennyi időt töltötök együtt? – F. Várkonyi Zsuzsa írása

Azt hiszem, hogy a család együtt töltött idejéről is beszélnünk kell. Mindannyiunk számára huszonnégy óra áll rendelkezésre egy nap. Dolgozunk, óvodába és iskolába megyünk, sok egyéb tevékenységet végzünk, ami elveszi az időt a családtól. Mennyi időt tölt együtt a Te családod? Ebből mennyi megy el házimunkára?

Vannak családok, akik olyan sok időt töltenek el a családi kötelezettségekkel, hogy nem marad idejük élvezni egymás társaságát. Ahol ez történik, ott a családtagok gyakran érzik úgy, hogy a családi élet megterhelő. Ez romboló hatású.

Ennek elkerülésére egy jó módszer: Vegyétek végig a családi munkák listáját, és tegyetek fel magatoknak két kérdést: Valóban fontos volt ez a munka? Ha igen, lehet-e végezni hatékonyabban vagy örömmel?

Ha könyörtelenül végignézitek ezt a listát, és mindegyik tételnél felteszitek a kérdést, hogy miért csináljátok az adott munkát, lehet, hogy az lesz sokszor a válasz, hogy „mert így szoktuk”, és más értelme nincs is. Ha így van, hallgassatok a józan eszetekre, és hagyjátok abba az a tevékenységet!

Ez a fontossági sorrend kérdéshez vezet bennünket. Ha az a probléma Nálatok, hogy a családi munka kiszorítja az egymással töltött örömteli időt, akkor át kell gondolnotok, mi a fontosabb.

A legjobb, ha puszta tényekkel kezditek, és megnézitek, mire van szükség. Válasszátok ki a létfontosságú munkákat. Ezután, ahogy az idő engedi, elvégezhetitek a kevésbé sürgető munkákat. A sorrendet persze bármikor megváltoztathatjátok. Hogy még érthetőbb legyen, osszátok a házimunkát két kategóriába: A „most” és egy „később” kategóriába.

A „most” kategória

Nyilvánvaló, hogy a „most” kategóriának van nagyobb fontossága. Hány tétel kerül ebbe a kategóriába Nálatok? Ha több mint öt, az túl sok. Az is kiderülhet, hogy változik, attól függően, hogy a hét melyik napját vizsgáljátok.

A „jó lenne, de ráér” kategória

A másik kategória azt jelenti, hogy „jó lenne, de ráér”. Az ilyen munkákat elvégezhetjük akkor is, ha a helyzet jobban lehetővé teszi.

Most pedig nézzük, hogyan töltitek a fennmaradó családi idő.

Mennyi idő van a családban arra, hogy kapcsolatba kerüljetek egy-egy családtaggal? Ebből mennyi idő az, ami kellemes és örömteli?

Ha a kontaktusok nagy része a kellemetlen, akkor baj van. Általában az a tapasztalat, hogy a családtagok a munka elvégzése után nagyon kevés örömteli időt töltenek egymással, s emiatt sokszor bosszantónak vagy érdektelennek látják egymást.

Minden embernek szüksége van egyedüllétre.

Én magam is gyakran érzem azt, hogy mennyire jó lenne, ha egy kicsivel több idő jutna magamra. Azt hiszem különösen az anyák szoktak bűntudatot érezni, ha szeretnének egyedül lenni. Úgy érzik, mintha ezzel elvennének valamit a családtól.

A családi időt érdemes három részre osztani:

1) a családtagok egyedül eltöltött idejére

2) egy-egy emberrel együtt töltött időre

3) amikor mindenki együtt van (csoportban eltöltött időre)

Az lenne a legfantasztikusabb, ha mindhárom időből jutna minden napra. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, először is tudatosítanod kell, hogy ezt szeretnéd elérni, másodszor pedig meg kell találni a módját. A rajtad lévő külső nyomások miatt esetleg nem mindig tudod mindhármat beilleszteni a napodba.

Vannak olyan családok, ahol néhány különleges tényező is befolyásolja a család idejét. Vannak, akiknek a munkájuk teljesen megszabja az időbeosztásukat. Ilyenek például a tűzoltók és a rendőrök. A tűzoltóknál előfordulhat, hogy 24 órás szolgálatot teljesítenek, majd 24 órát szabadok. A rendőröknél sokszor szabálytalanul váltakozó műszakok vannak. Mások olyan munkahelyen dolgoznak, ahol éjszakai műszak van. Azoknak az embereknek, akik ilyen különleges időbeosztásban dolgoznak, ki kell találniuk, hogy hogyan tudnának részt venni a családi élet megtervezésében és a családi munkában.

Sok családban van olyan szülő, aki sokat utazik.

Ez nagy feszültséget jelenthet, hacsak a családtagok nem tartanak fenn egy nagyszerű kommunikációs rendszert, s nem használják nagyon jól ki az utazó szülő otthonlétét. Máskülönben ez az elrendezés nagy terhet ró az otthonmaradó szülőre, akinek így még kevesebb idő marad saját magára. Az ilyen szituációkban gyakran előfordul gyógyszerezés, házasságon kívüli kapcsolat, vagy a gyerekkel való túlzott engedékenység, illetve túlzott szigorúság.

Készítsetek egy jelenlét leltárt!

Egy másik speciális tényező a család mérete. Minél nagyobb a család, annál bonyolultabb a tervezés, az idővel való gazdálkodás sarkalatos kérdés lehet. Szeretnék segíteni a családi élet tervezésének ezen speciális területén, ezért készítsetek egy idő/jelenlét leltárt!

Mindenki kövesse nyomon, hogy a hét két napján, egy hétköznapon és egy hétvégi napon mikor, hol van. Minden családtag készítsen órabeosztást egy papíron, ahol a kezdő időpont az legyen, amikor az első ember felkel, a befejező pedig az, amikor az utolsó ember lefekszik.

Mindenki írja be, hogy ezekben az időpontokban hol van. Másnap valaki vesse ezeket össze, ami nagyon drámaian érzékelteti, hogy a családtagoknak mennyi lehetőségük volt saját időre, a kettesben eltöltött időre és csoportban töltött időre.

Virginia Satir, akitől a fenti ötlet származik, leírja, hogy emlékszik egy nőre, aki miután megcsinálta ezt a jelenléti leltárt, felkiáltott:

„Istenem, nem csoda, hogy magányosnak érzem magam! Hiszen sohasem találkozom senkivel, a macskán kívül!”

Egy átlagos családnak ritkán van napi húsz percnél több ideje arra, hogy az egész család együtt legyen. Inkább a heti húsz perc – egy óra a jellemző. Ez azt jelenti, hogy a család ügyeit húsz perc alatt kell lebonyolítani, rendszerint evésidőben. Mindenki eszik, múlt, jelen, jövőbeni ügyeiket intézik egymással, és minden egyéb váratlan dologgal is foglalkozni kell, például csörög a telefon, valaki betoppan, vagy a kis trónörökös leesik a székről.

Nyomasztó mindent 20 percbe bezsúfolni, és ez még jobban zavarja azokat, akik többet szeretnének egymással lenni, egymásról tudni, egymásnak örülni. Emlékszem nálunk, amikor a lányom tizenhárom éves volt egy huszárvágással úgy oldotta meg az „apahiányt”, hogy kivívta, legyen a keddi nap „APA NAP”. Azért nem volt túl könnyű dolga, és hetek kellettek ahhoz, hogy kezdjen beállni az új rend: ha kedd, akkor Apa megy értük. Csak becsülni tudom azért, hogy ezt a igényt így felszínre hozta és megvalósította.

Ez az „apa nap” még csak néhány hete indult el, amikor férjem sokszor tanácstalanul azon gondolkodott, hogy hova vigye őket „apa napon”. Én azt gondolom, hogy nem az a fontos, hogy mindig legyen program ezen a napon (hiszen egyébként is hétköznap délutáni, iskola utáni programról volt szó), hanem hogy együtt legyenek és minden olyan „apikás” legyen.

Ha egy család úgy bonyolítja le a család ügyeit, hogy nincs mindenki jelen, a félreértések esélye megsokszorozódik. Természetesen időnként előfordul, hogy nem lehet mindenki jelen. Ilyenkor úgy csökkenthetők a félreértések, hogy valaki elvállalja, hogy mindent megjegyez, és beszámol a távollévő embereknek, például így: „Tegnap este, amikor edzésen voltál, anyu azt mondta, hogy elmegy teljes munkaidőben dolgozni. Ezt NEKED is tudnod kell, hogy gondolkozhass rajta, hogy ez Téged hogy érint.”

Ismerek olyan családokat, ahol ha például az apának elmondok valami információt, biztos lehetek benne, hogy az anyához nem jut el és fordítva. Ez kívülről olyan képet ad, mintha nem beszélgetnének egymással. Ezért ha biztos akarok lenni abban, hogy az információ mindkét félhez eljut, az egyetlen módszerem, hogy mind a két félt felhívom, és külön-külön megbeszélem vele azt, amit akarok.

Ha már látjuk annak a fontosságát, hogy az egész család tudjon a családi ügyekről, gyakorlattá tehetjük, hogy odafigyelünk, ki hiányzik és kitaláljuk, hogyan tudassuk vele is, mi történt. Kinevezhetünk valakit, aki beszámol neki, vagy feljegyzést ír. Ez segíthet, hogy csökkenjen a családon belüli elidegenedettség és az olyan megjegyzések száma, mint „Én nem tudtam!”, vagy „A hátam mögött történnek a dolgok”.

Az információ továbbadása csak helyettesíti a személyes jelenlétet. De segítséget jelent, Ha a családtagok közötti bizalom megrendült, jobb, ha a családi ügyeket csak mindenki jelenlétében intézik, legalábbis addig, amíg a bizalom újra ki nem épül.

Ha a család rendszeresen úgy intézi az ügyeit, hogy nincs mindenki jelen, és a kettesben eltöltött idő is nagyon kevés, akkor lesz néhány családtag, aki a többiekről elsősorban egy harmadik személyen keresztül értesül. Ez akkor kezd nagyon veszélyessé válni, amikor…


VESZÉLY! Amikor az apa az anyától tudja csak, mi van a gyerekekkel.

Gyakori példa, hogy a férjek a feleségüktől tudják csak, hogy mi van a gyerekekkel, és fordítva, a gyerekek az anyjuktól hallják csak, hogy mi van az apjukkal. Vagy az egyik gyerek mondja el a szülőnek, hogy mi van a másik gyerekkel.

Egy családban az emberek függetlenül attól, hogy valóban találkoznak-e a többiekkel, azt gondolják, hogy mindenkit ismernek.

A családi hírháló

Hány gyerek ismeri az apját saját élményein keresztül? És hányan ismerték meg az apjukat az anyjukon keresztül? És hányan ismerték meg az apjukat az anyjukon keresztül? Nagyon veszélyes gyakorlat ez. Olyanná válhat, mint a Pletyka című színdarabban, amelyben valaki mond valamit a másiknak, amit a többiek szépen sorban továbbadnak. Amikor az utolsó ember elmondja, hogy mit hallott, az szinte mindig teljesen más, mint amit az első ember súgott.

Nálatok is előfordul, hogy híreken keresztül kommunikáltok egymással? A hírekkel azonban nagyon kell vigyázni, mert semmi sem helyettesítheti a saját füledet és szemedet, valamint azt a lehetőséget, hogy az észrevételeidet és a tényeket magad ellenőrizd.

A kommunikáció hatása a családi tervre

A kommunikáció hatással van a családi terv működésére is. Egy feleség például elmondhatja a férjnek, hogy Karcsit ma összeszidta az óvónéni, mert belerúgott Patrikba vagy Tomi ma rossz jegyet hozott haza matekból. Az apa ezt sok esetben felszólításnak érzi, hogy neki most tennie kell valamit, nevezetesen meg kell büntetnie a gyereket helytelen viselkedéséért. Lehet, hogy meg is teszi anélkül, hogy további információt szerzett volna, vagy anélkül, hogy meggondolná, miért neki kell megbüntetnie a gyereket.

FONTOS! Mi történik, amikor együtt vagytok? Miről beszélgettek?

Lehet, hogy a Ti családotokban viszonylag sok időt tudtok együtt eltölteni. Vizsgáld meg! Mi történik, amikor együtt vagytok? Miről beszélgettek? A beszélgetés nagy része valakinek a hibáiról szól, vagy valaki arról prédikál, hogy minek, hogyan kellene történnie? Vagy valaki kisajátítja az időt, és hosszan panaszkodik a fájdalmairól? Csönd van? Nincs beszélgetés? Úgy ültök a helyeteken, hogy alig várjátok, hogy vége legyen az együttlétnek és mindenki mehessen a dolgára?

Vajon arra használjátok az időt, hogy újra összeismerkedjetek egymással, hogy megtudjátok kinek-kinek milyen az élete jelenleg, és mi történt vele az adott napon? Tudtok-e beszélni új tervekről, jelenlegi krízisről, és így tovább?

A családi kapcsolataidat minden nap újra kell építened

Kevés család ismeri fel, hogy ők, mint csoport minden nap keresztülmennek egy szétválási és összehangolódási folyamaton. Mindennap elhagyják egymást, és újból összejönnek. Amikor külön vannak, az életük külön-külön megy tovább. Amikor a nap végén ismét összejönnek, megoszthatják egymással, mi történt „odakint” a világban és felújíthatják kapcsolataikat egymással. Ha erre nem figyelsz oda, könnyen előfordulhat, hogy egyszer csak azon veszed észre magad, hogy egy elidegenedési folyamat indult el a családban.

Ezért is örültem lányom „apa nap” javaslatának. Nálunk ugyanis férjem különleges időbeosztása miatt egy tipikus nap úgy telik el, hogy a gyerekek nem találkoznak sem reggel, sem este, lefekvéskor az apjukkal. Bár elfoglalt, érdeklik a gyerekei, és megkérdezi tőlem, mi volt velük. Amit azonban férjemnek elmondok, az az én érzéseimen, benyomásaimon és véleményemen alapszik. Ezen keresztül könnyen belátható, hogy nem lehet kapcsolatot építeni.

A mi családunkban is az ilyen fél-találkozások, fél-kapcsolatok egész sorát látom magam körül. Könnyű szem elől veszteni egymás és a kapcsolatot. Ha nem teszel semmit, ez az elkülönülés hosszan elhúzódhat. Az eredmény az, hogy a családtagok elszigetelve érzik magukat egymástól, és nehezen tudnak, vagy később egyáltalán nem tudnak már összehangolódni.

Sok családnak, bár egy lakásban vagy házban élnek együtt, nincs túl sok igazi élménye egymással. Azt hiszem, az az elképzelés, hogy családok együtt élnek, inkább illúzió, mint valóság. Ennek eredménye: sok fájdalom, ahol a híreken keresztül kommunikáció, az űr és a fél-kapcsolatok teljesen eltorzítják azt, ami a családban valójában zajlik.

A fent bemutatott idő/jelenlét leltárának a kitöltése első lépés lehet annak a tisztázására, hogy a családodról alkotott elképzeléseidből mennyi illúzió, és mennyi a valóság. Ha tudod, mi a probléma, egy kis tervezéssel elérheted, hogy igazán kapcsolatba tudj kerülni családod tagjaival.

Nyomtatásban megjelent: F. Várkonyi Zsuzsa (2013): Mennyi időt töltötök együtt?, Életrevaló Gyerek Magazin, 5. évfolyam, 7-8. hónap, 26-31. p.

Recent Posts

Leave a Comment

Kapcsolat

Hagyjon üzenetet, és mielőbb felkeressük!