Talán nem túlzás állítani, hogy a segítő szakmák fénykorát éljük. Abban a tekintetben mindenképp, hogy az utóbbi években mennyire megnőtt a coaching és más támogató szakterületek iránt az érdeklődés, egyre többen végeznek ilyen irányú képzéseken.

Ez a tendencia amellett, hogy nagyon hasznos – hiszen mindannyian találkozunk elakadásokkal, melyekben fontos lehet a külső támogatás -, talán még inkább a segítő szakterületek keveredéséhez, a definíciók tisztázatlanságához vezetett.

Tanácsadás, tréning, coaching, team-coaching, csoportos coaching, mentoring, szupervízió – megannyi fogalom, amelyet sokszor hallhatunk – nemcsak a közbeszédben – akár egymás szinonimájaként is említeni.

Természetesen ez valahol érthető is, hiszen sokszor valóban nagyon halvány az a határvonal, mely ezeket a szakterületeket egymástól elválasztja. Nem is beszélve a terápiás, pszichoterápiás munkáról, mely ugyan jobban elkülöníthető a fenti foglalkozásoktól, mégis épp az említett összemosódások, a szakmák felhígulása miatt is érezhették szükségét a törvényi szankcionálásoknak (lsd. a 2020-as „kuruzslótörvény”). Arra, hogy milyen átgondolással és eredménnyel történt mindez, írásunknak nem célja kitérni.

Míg az említett támogató szakmák közül a coaching, tréning fogalma az utóbbi évtizedben hazánkban is elterjedt, a szupervíziós munka kevésbé forog a köztudatban, fogalma így tisztázásra szorulhat.

Mi is tehát a szupervízió? Hogyan különíthetjük el fogalmilag más segítő szakmáktól?

Az alábbiakban a terület jeles – hazai és egyes nemzetközi – képviselőinek definícióit foglaljuk össze, hogy tisztább képet kaphassunk erről a még kevéssé ismert szakmáról.

Egy fontos hazai szervezet, a Magyar Szupervizorok és Szupervizor-Coachok Társasága (MSZCT) így határozza meg a szupervíziót:

„A szupervízió olyan lélektani munkaforma, melynek célja a személyes-, szakmai- és szervezeti kompetencia- és hatékonyság növelés, szem előtt tartva a felgyorsult világunkban oly fontos mentális egészség megőrzését és a munkahelyi kiégés megelőzését.

A szupervízió a hivatásgondozás és a munkahelyi lelki egészségvédelem hatékony eszköze.

Olyan partnerségre épülő, szerződésen alapuló tanulási folyamat, melynek elsődleges célja a tapasztalatokból való tanulás és a szakmai tevékenység reflexiója, ami tudatosabb, egyre professzionálisabb munkavégzést tesz lehetővé. (MSZCT: A szupervízióról.)

Szakmai mentorunk, dr. F. Várkonyi Zsuzsa pedig így fogalmaz: „A szupervízió olyan együtt-gondolkodási folyamat, melyben egy tapasztalt segítő foglalkozású kíséri kollégája valamely nehéznek érzékelt – például elakadt – segítői esetét.

A folyamat két legfontosabb eszköze 1) a homályos vagy irracionális elemekre vonatkozó kérdések megfogalmazása és 2) a szupervízor benyomásának megfogalmazása mind zsigeri és érzelmi, mind intellektuális szinten. (GordonTA Szupervízor Akadémia – F. Várkonyi Zsuzsa definíciója.)

 

 

Együttműködő partnerünk, a szervezetünk által indított nemzetközileg is elismert szupervízor képzésén oktatóként is megjelent Matthias Sell, TSTA fokozatú tranzakcióanalitikus pszichoterapeuta, szupervízor, az Európai Szupervíziós és Coaching-Társaság (European Association for Supervision and Coaching, EASC) tiszteletbeli elnöke így határozta meg számunkra a szupervízió fogalmát: „A szupervízió egyfajta tanácsadási folyamat, amely különféle tanácsadási irányzatokra és reflexiós folyamatokra támaszkodhat, és amelyben szakemberek segítenek mások szakmai működésének fejlesztésében. (GordonTA Szupervízor Akadémia – Matthias Sell definíciója.)

 

Legmélyebb értelmében pedig talán Madai Kriszta MCC coach, diplomás szupervizor 2014-ben a Coach Szemlében megjelent cikkében fogalmazza meg többek között azt, mit is jelent számára a szupervízió:

„Személyes hitvallásom szerint a szupervízió egy olyan bizalmi, ítéletmentes, a szakmai és személyes életteret harmonizáló tér, ahol másképpen folyik az idő, és ahol az ügyfél, vagyis a szupervizált másképpen, új perspektívából tud magára, a környezetére és a kérdéseire tekinteni. Egy olyan tér, amiben felfedezheti erősségeit, értékeit és valós vágyait, ahol akár szembe tud nézni a félelmeivel. Erre az új látásmódra alapozva pedig meg tudja fogalmazni a szükséges továbblépéseket. Hiszek abban, hogy az elfogadó, partneri kapcsolat olyan energiákat szabadít fel az ügyfélben, amely változásokat hoz a mindenkori dilemmájában, a megelégedettség és szabadság érzésében, emberi kapcsolataiban és egészségében egyaránt.(Madai Kriszta: “Nincs szükségem szupervizióra” – Avagy mit adhat a szupervízió egy coachnak?)

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a szupervízió egyfajta magasabb szintű szakmai támogató munka, melynek képviselői maguk haladó szakemberekként támogatják ügyfeleiket szakmai tevékenységükben. Akár új szakmai lépcsőfokként is megjelenhet egy támogató szakember, pl. coach szakmai életútján.

Szerző: GordonTA

 

2024. szeptemberben induló Szupervízor Akadémiánkról bővebb információ itt olvasható: https://gordonta.hu/kepzesek/szupervizor-kepzes/