Mit jelent neked a szupervízió?

Aki kérdez: Eperjesi Amina, az EASC elnökhelyettese

Aki válaszol: Susanne Rieger, az EASC elnöke

Susanne Rieger, forrás: easc-online.eu

Susanneval Prágában egy munkával teli hosszú nap végén ültem le beszélgetni. Kíváncsi voltam, mit jelent neki a szupervízió, hogy látja a szupervízor szerepét és mi hajtja az EASC-ben végzett önkéntes munkában.

 

Nagyon köszönöm Susanne, hogy időt szakítunk erre a beszélgetésre. Nagyon sűrű napon vagyunk túl, rengeteget beszéltünk a szupervízió különböző aspektusairól, de engem az foglalkoztat igazán, hogy neked mit jelent a szupervízió? Te hogy definiálod?

A szupervízió legfőbb feladatának egy reflexiós tér megteremtését tekintem. Annak a fontosságát, hogy a mindennapok rohanásában meg-megálljunk és hátralépjünk egy kicsit és reflektáljunk önmagunkra, új perspektívát, nézőpontot keressünk és ebben a nyugalomban új felismerésekre bukkanjunk, új gondolatok születhessenek, új rálátásunk legyen a feladatra, a helyzetre, a személyekre és a dinamikára.

 

Ez tehát egyfajta megújulás…

Igen, egy megújulás, amire nagyon kevés lehetőségünk van a mi társadalmunkban. Csak ha kicsit megállítjuk a dinamikát, csak akkor tudunk valami újra rátalálni, valami másra, akkor tudunk változni – de akkor tudunk megerősödni abban is, ami jól megy, ami értékes. Mert nekem a szupervízióban nem minden áron a változás a fontos, sokszor inkább az, hogy értékelni tudjuk azt, ami jó. De igen, ez a megújulás pillanata, ami után vagy más úton haladunk tovább vagy ugyanúgy, de megerősödve.

 

Tehát a szupervízióban nem a változás van a középpontban, hanem talán inkább a felfedezés, a kíváncsiság…

Igen, kíváncsisággal érdemes jelen lenni, nyitottan arra, hogy hogy lesz a jövőben, de nem direktív és nem arra gyúrunk, hogy „Ok, mit csinálunk majd másképp”. Talán ez egy olyan tér – és ezt rendkívül komolyan gondolom, mert sokszor nem értékeljük azt, ami jól működik, amit jól csinálunk – ahol vagy marad minden a régiben csak tisztábban látunk, vagy más irányba megyünk tovább. Az is lehet, hogy több vagy éppen kevesebb erőfeszítéssel, akár más úton is eljuthatunk a célunkhoz, nekem ez mindenképpen egy nyitott folyamat. Nem olyan direktív, mint például egy coaching folyamat, az sokkal direktebb.

 

Ha jól értem ezek nagyrészét tudjuk magunkban is csinálni, az ember kiül egy hegy tetejére és reflektál önmagára. Mit tud vajon ehhez hozzátenni a szupervízor? Mi a szerepe?

Hát, bevallom nagyon hálás lennék, ha sokan kiülnének a hegyre és kifejlesztenék az önreflexiós képességüket és azt gondolom a szupervíziós folyamat egyik feladata éppen ennek a képességnek a megerősítése, de vannak pillanatok, amikor annyira be vagyunk zárva a saját rendszerünkbe, hogy szükségünk van egy külső perspektívára és én szupervízorként ezt meg tudom adni. Egy olyan perspektívát nyitok, amihez az illető egymagában nem könnyen fér hozzá és ami a rendszer része.

 

Feltűnt nekem, hogy nem említettél semmit a munkáról. Az én megértésemben hagyományosan a szupervízió a munkához kapcsolódott, azt vizsgálta, hogy a munkahelyi helyzetek hol akadnak össze a személyiségünkkel. Ezt Te hogy látod?

Spanyolországban sokat vitatkozunk ezen a kollégámmal. Egyetértek abban, hogy a szupervízió nagyrészt a munkához kapcsolódik, de én ezt kitágítanám, mert mi történik akkor, amikor önkéntesként dolgozom egy NGO-ban és professzionális szupervíziót kérünk a munkánkban előforduló helyzetekre? Ez is része az életemnek, egy csoporthoz tartozom, ahol emberek vannak és én is fontosnak gondolom, hogy megálljak és reflektáljak. Persze vannak más helyzetek is, de azt gondolom ez egy nagyon jó példa, mert sokan végeznek önkéntes munkát, és persze itt is megjelenik a ’munka’ szó, de végezhetek személyes munkát is. Amikor egyéni szupervíziót tartok az idő első felében talán az illető egy olyan témával érkezik, ami a munkájával kapcsolatos, mert szeretne reflektálni egy munkahelyi helyzetre, de aztán általában ez kitágul. Egyik részünk feltétlenül a munkában betöltött szerepünkről szól, de egy másik részünkben pedig magánemberek vagyunk és ez az egész csak egyben értelmezhető. Azt gondolom igen, ez nagyrészt egy olyan eszköz, amivel munkahelyi helyzeteket tudunk vizsgálni, de azt nem mondanám, hogy ezt nem lehet használni magánidőben vagy olyan helyzetekre, amikre magánemberként szeretnénk reflektálni és ahol fontos, hogy kilépjünk a saját rendszerünkből ahhoz, hogy rálátásunk legyen.

 

Te vagy jelenleg az EASC elnöke. Ha minden jól és a tervek szerint halad, hogy látod az EASC-t 5 év múlva?

5 év múlva azt látom, hogy az EASC-nek sok tagja lesz mindenféle különböző országokban Európában és komoly diskurzusokat folytatunk az európai értékekről és arról, hogy a szupervízorok és coachok mit tudnak hozzátenni ezeknek az európai értékeknek a kifejlesztéséhez. Szélesebb tagságot látok, nagyobb képviseletet sok országban, azt látom, hogy a szupervízorok és coachok mellett a szervezetfejlesztők és tanácsadók felé is nyitottunk, olyan szakmák felé, akik emberekkel dolgoznak változási folyamatokban, reflektív munkában. Tehát nagyobbnak látom a szervezetünket, sok országban jelen levő képviselettel, és talán 5 év múlva – de lehet, hogy ez egy kicsit tovább fog tartani – már szupervízorok és coachok fognak dolgozni minden területén a társadalomnak mert hiszem, hogy minden szakember, mindenki, aki emberekkel dolgozik és ilyen folyamatokban vesz részt kell, hogy kapjon lehetőséget a reflexióra.

 

Kívánom, hogy ez a víziód valóra váljon!

Nagyon köszönöm, hogy szakítottál időt a beszélgetésünkre.

 

2024. szeptemberben induló Szupervízor Akadémiánkról bővebb információ itt olvasható:
https://gordonta.hu/kepzesek/szupervizor-kepzes/